A Wudang Tai Chi Chuan iskola alapítója Cheng Tin-hung, aki a Tai Chi Chuan-t elõször nagybátyjától Cheng Wing-kwong-tól tanulta, aki Wu Jian-chuan egyik tanítványa volt.
Azonban nem volt túl elégedett, mivel a nagybácsi csak keveset tudott a Tai Chi Chuan harci oldaláról, és fõleg egészségügyi célokból tanította azt.
A helyzet akkor javult, amikor Cheng Wing-kwong meghívta Hongkongba Qi Min-xuant, hogy fiait és unokaöccsét Cheng Tin-hung-ot tanítsa. Qi Min-xuan edzései rendkívül kemények voltak, egyedül csak Cheng Tin-hung tudott megmaradni mellette.
Különbség
A fõ különbség Qi Min-xuan és Cheng Wing-kwong tanítási módszere között az volt, hogy Qi Min-xuan harci mûvészetként is tudta tanítani a Tai Chit-t, ellentétben Cheng Wing-kwong-gal, aki üzletember volt, és fõleg az egészségért gyakorolta azt. Cheng Tin-hung három éven keresztül mindenhová követte Qi mestert és mindent megtanult tõle, amit csak tudott.
Cheng Tin-hung 1949-ben nagyon fiatalon kezdett Tai Chi-t oktatni Hongkongban, ahol számos neves Tai Chi család idõs és híres tagja is tanított. Mégis két okból mentek hozzá a tanítványok: elõször is, mert képes volt a mûvészetet gyakorlati úton oktatni, és mert nála gyorsabban fejlõdhettek. Cheng Tin-hung oktatóként elért sikerének meghatározó tényezõje az volt, hogy fiatalabb éveiben sokat és szívesen küzdött. Nem félt attól sem, hogy a különbözõ Kung-fu stílusok követõivel álljon ki. Hongkongban ugyanis szokás volt, hogy a különbözõ Kung-fu stílusok képviselõi összecsaptak kihalt utcákon vagy lakóházak tetején. Többek között az ehhez hasonló összejövetelek voltak azok, melyek a Cheng-féle Tai Chi módszer hatékonyságát a szélesebb közönséggel is megismertették, így Cheng Tin-hung fokozatosan az egyik legjelentõsebb Tai Chi mesterré vált Hongkongban. 1957-ben Hongkongot képviselte egy nemzetközi bajnokságon Tajpejben, ahol legyõzte Tajvan középsúlyú, háromszoros nemzeti bajnokát.
Saját stílusát Wudang Tai Chi Chuan-nak nevezte el. A Wudang név használatával igyekezett elkerülni minden kapcsolódási pontot a különbözõ családi Tai Chi stílusokkal. A Wudang név egyben, tiszteletadás a Tai Chi Chuan alapítója, a Wudang-hegyi remete, Chang San-feng irányába is.
Hazánkban
Magyarországra a Wudang Tai Chi Chuan, Dan Docherty közvetítésével jutott el. 1995-óta rendszeresen jár hazánkba, hétvégi szemináriumokat és edzõtáborokat tartani.
A Wudang Tai Chi Chuan magyarországi elterjesztésében kiemelkedõ szerepet vállalt Alföldy Orsolya, Csizmadia Daniella, és Polgár László.
A Wudang Tai Chi Chuan egy olyan rendszer, amelynek segítségével javíthatjuk egészségünket, és gyakorlatias önvédelmi módszereket sajátíthatunk el.
A stílus több egymással szoros összefüggésben lévõ részbõl áll.
Pusztakezes forma (Tao Chuan):
A pusztakezes forma az egyik legismertebb része a Tai Chi-nak, bár ennek egyedüli ismerete nem elegendõ önvédelmi célokra. Megtanulásának két fázisa van. Elõször a formát lebontva tanuljuk, leegyszerûsített mozdulatokra tagolva. Ez ahhoz hasonló, mint amikor az iskolás gyerekeket a folyamatos írás elõtt megtanítják a nyomtatott betûkre. Ez a lebontott vagy szögletes forma inkább csak tanítási segédeszköz, mint végcél. A lebontott formát a tanulóknak könnyû követni és a tanár is könnyen korrigálhatja azt. Tisztán meghatározott minden technika, így a tanítványok könnyen emlékezhetnek azok nevére és sorrendjére. Ez különösen hasznos a helyes állás, testhelyzet, fókusz és koordináció megtanulásához.
Ezután tanuljuk meg, hogyan kell a technikákat összekötve, folyamatosan végrehajtani. Az összekötött forma úgy viszonyul a lebontott formához, mint a folyóírás a nyomtatott íráshoz. A forma mozdulatai meghatározott sorrendben követik egymást, és mindegyiknek megvan a maga önvédelmi alkalmazása.
A lágy hajlítások, csavarások, összehúzódó és kiterjedõ mozdulatok a mély harmonikus légzéssel együtt, kiváló erõsítést és masszást jelentenek az izmoknak, izületeknek, belsõ szerveknek, az idegrendszernek és a keringésnek. A pusztakezes forma legfõbb harci célja az, hogy megtanítsa a testet a lazaságra, a hatékony mozgásra és az egész test erejének használatára. A forma végrehajtható tükörképben is. Bár ez hasznos gyakorlás, de nem lényeges az átlag tanulónak. Az igazán lelkesek a formát visszafelé vagy visszafelé tükrözve is gyakorolhatják.
Lökõ kezek (Tui Shou):
A lökõkéz gyakorlatok összekötik a harci stratégiát, és taktikát a pusztakezes forma gyakorlati alkalmazásaival. Limitált számú mozdulatot használunk, limitált számú szituációban, ezzel feledzve magunkat, hogy az ellenfél mozdulatira természetes módon tudjunk reagálni. Csak akkor kezdjük el az önvédelmet tanulni, ha már megértettük a lökõkezeket. A Tai Chi Chuan klasszikusai azt mondják, hogy abban a pillanatban mikor az ellenfelünk éppen csak megmozdult, még azelõtt hárítanunk kell a mozdulatát, mielõtt be tudná azt fejezni. Ez csak akkor teljesülhet, ha már az érzékenység olyan magas fokát elértük, ami lehetõvé teszi, hogy bármilyen mozdulatot azonnal észlelhessünk. Az ilyenfajta érzékenységet a lökõkezek gyakorlásával fejleszthetjük ki. A lökõkezek két csoportra oszthatók. Az egyik csoport a kötött, vagy fixállású gyakorlatok: ilyenek a Fu Yang, Négy Irány, Selyemgombolyítás, Zhou Lu és az Egykezes Lökõkezek. A másik csoport a mozgólépéses lökõkezes gyakorlatok: a Hétcsillag lépés, a Kilenc-palota lépés, a Gyökerestõl Kitépõ Hullám és a Da Lu.
Önvédelem (San Shou):
Sokan úgy gondolják, hogy az önvédelmi technikák csak és kizárólag a pusztakezes formákból erednek. Vannak, akik megpróbálják egyedileg értelmezni, vagy vakon követni azt a módot, ahogyan az a formában szerepel. Azok a technikák melyek a kézformát felépítik a Tai Chi Chuan San Shou, repertoárjába tartoznak, de az alkalmazásuk gyakran igényel módosítást, alkalmazkodva a támadásokhoz. Ezen kívül vannak olyan technikák, amik nem találhatók meg a kézformában. Mint például az Öt elem karok, Repülõ virág kézfej, Mennydörgõ kezek stb.
Elõször a technikákat lassan gyakoroljuk. Meg kell tanulni, hogyan reagáljunk és támadjunk vissza, mikor az ellenfelünk ránk támad. Idõvel képesek leszünk még a leggyorsabb és leghevesebb támadásra is megfelelõ módon válaszolni. El kell érnünk egy olyan szintet, ahol a módszereket, mint természetes reakciónkat alkalmazzuk. Ahogyan nincs végsõ határa azoknak a módszereknek, ahogyan megtámadhatnak minket, nem lehet végsõ határa azon módoknak sem, ahogyan válaszolhatunk az ilyen támadásokra. Értelmetlen olyan meghatározásokban gondolkodni, mint "A" támadással szemben használjunk "B" védekezést. Képesnek kell lennünk keverni és egyesíteni a technikákat, ahogyan azt a szituáció megköveteli.
Fegyverek:
A Wudang Tai Chi Chuan-ban a három tradicionális Tai Chi fegyvert, a lándzsát (Qiang), a szablyát (Dao) és a kardot (Jian), a tanulók azután tanulják, miután bizonyos szintû képességeket már elsajátítottak a pusztakezes formákban, a lökõ kezekben, valamint az önvédelmi technikákban. A fegyverekkel való gyakorlás kiváló módszer az ugrások, pörgések és egyéb ügyességi képességek fejlesztésére, amelyek segítenek megtanítani a testet koordinációra, a fókuszra, az erõ helyes használatára, valamint hozzászoktatják a gyakorlót, hogyan mozogjon és védje meg magát, ha tart valamit a kezében.
Van egy régi mondás a kínai harcmûvészetekben: "Lándzsa száz nap, szablya ezer nap, kard tízezer nap."
A lándzsaforma viszonylag rövid és így meglehetõsen gyorsan megtanulható, alapos ismerete azonban más dolog. A lándzsa technikáinak gyakorlása közben tapadunk, összekapcsolódunk, összefonódunk és döfünk, egyszer kiemelést végzünk, máskor ütünk egyet vagy akadályozunk a segítségével, illetve hajszálpontosan szúrunk. Védekezõ és támadó eszköz egyszerre, gyors és hatékony, a teljesség közepében elrejti az ürességet. Mint egy kígyó, amelyik tekereg és támad, vagy mint egy fûzfa, amely hajladozik a szélben.
Amikor szablyával gyakorlunk, akkor olyan mozgásokat végzünk, mint a felpattanás, helyváltoztatás és kitérés. A szablya övszerûen tapad a testhez, majd egyszer csak kilõ, amikor a lépések megváltoznak, a test elmozdul: egy lépés elõre, egy hátra, egy hasítás, egy vágás. A kéz és a szablya egységet alkot: forognak és pörögnek, emelkednek és alászállnak, mint egy hosszú szivárvány, amely átível az égbolton. Mint amikor a szél tölcsérszerûen kavarja a hópelyheket.
A kard technika gyakorlása közben a test követi a kard mozgását, amely körkörösen mozog a test körül, és minden irányban védelmet nyújt. Elegáns és hajlékony, hajszálpontos és a meglepetés erejével ható, ezek a testtel eggyé vált kard jellemzõi. Mint egy sárkányszellem, amely villámgyorsan mozog, vagy mint egy fõnixmadár, amely a magasban szárnyal köröket írva le.
Belsõ gyakorlatok (Nei Kung):
Van egy régi mondás a kínai harcmûvészetekben: "két kéz nem versenyezhet néggyel szemben". Ha többen támadnak ránk, még akkor is számíthatunk arra, hogy eltalálnak, ha jól is védekezünk. Ha testünk gyönge, akkor kemény csapásokat szenvedünk el.
Elõfordulhat az is, hogy ütésünk erõ híján nem állítja meg az ellenfelet még akkor sem, ha a vitális pontjait támadjuk. Ezekre a problémákra nyújt megoldást a Wudang Tai Chi Chuan-ban a 24 Nei Kung gyakorlat. 12 Yin és 12 Yang gyakorlat van. Ideális esetben egyik nap 12 Yin és az utolsó Yang gyakorlatot, míg a következõ nap 12 Yang és az elsõ Yin gyakorlatot végezzük, és folyamatosan váltogatjuk ezeket. Néhány gyakorlat kizárólag statikus és nincs közvetlen önvédelmi célja, noha nagyon hasznosak az izületek, inak valamint az elhatározásnak a megerõsítéséhez. A többi gyakorlat dinamikus és egy vagy több önvédelmi alkalmazásuk is lehet, azon kívül, hogy terápiás részt is tartalmaznak. Kizárólag az utolsó Yang gyakorlat harmadik része tartalmaz tisztán meditációs elemet. A belsõ megerõsítés folyamata fejleszti a test elnyelõ képességét az ellenfél támadásaival szemben. A Nei Kung gyakorlása segít abban, hogy képesek legyünk Jing-gel (összpontosított erõvel) alkalmazni a küzdelmi technikákat
Bai Shi:
A Wudang Tai Chi Chuan-ban a Bai Shi, egy a mester által vezetett ceremónia. Mikor a tanuló részt vesz a Bai Shi-n, elkötelezettséget vállal az iskolája, idõsebb tanulótársai, valamint a mestere irányába. Viszonzásul a mestere megengedi neki, hogy belépjen az ajtón és megkapja a mûvészet teljes átadását a Nei Kung-got is beleértve.
Innentõl a tanulót már úgy tekintik, mint a mester tanítványát és többé nem, mint egyszerû tanulót.
Cheng Tin-hung többször megjegyezte, ha nem lesznek olyanok, akik harcmûvészetként gyakorolják a Tai Chi Chuan-t, az meg fog szûnni, mint harci rendszer.
A magyarországi Wudang Tai Chi Chuan iskola tanulói ebben a felfogásban gyakorolnak.
Budomagazin - Erszény Krisztián