Kezdetek
Csang San-Feng, a hagyomány szerint 1247. április 9-én született, éjfél körül, a Sárkány-Tigris Hegységben a Kjang-Si tartományban, Kínában.
Fiatal korában komoly elméleti és gyakorlati tanulmányokat végzett, s mialatt a Három Csúcs (San Feng) közelében élt és meditált, mesterévé vált a Shaolin-harcmûvészeteknek. Késõbb a Wutang-hegységbe ment elvonulásra, ahol taoista remeteként élt hosszú évekig, és alapos, nagyon magas szintû önmegvalósításra tett szert.
Történelmi feljegyzések szerint a következõ kétszáz évben alkalmanként megjelent az emberek között és néhány kiválasztott számára lehetõvé tette, hogy tanuljanak tõle. Miután többé senki nem találkozott vele, életének idejét 1247 és 1447 közé teszik, bár halálának körülményei sohasem váltak ismertté.
Csang mester több különbözõ néven vált ismertté hívei között, úgymint Csang San-Feng, Cseng San-Feng, Csang Csun Pao, Csang San Pong, Csang Tung, Csang Nagymester, Csang a Halhatatlan és Halhatatlan Csang.
Legendák
A korai legendák szerint Csang mester ismertsége a Csengcsu Birodalom (1403-1424) idején vált a legemlékezetesebbé, nem kis feltûnést keltve a politikai körök közelében is. 1459-ben, mint halhatatlan taoista Szent, fontos részévé vált a Wutang-folklórnak, mivel a hagyomány szerint jelentõs szerepe volt a Belsõ Irányzatok, mint harcmûvészeteknek a megalapozásában és kifejlesztésében.
A legenda szerint Chang San Feng egyszer egy mámorító italt fõzött magának, amitõl álomba szenderült, és furcsa látomásai voltak. Harci technikák sora jelent meg álmában. Két nap múlva ébredt fel, és azonnal hozzá is kezdett a technikák gyakorlásához. Lassú, megszakítás nélküli mozgással járó gyakorlatokat ismételgetett, amelyek folytonos körforgásban olvadtak egymásba. Chang a következõ két évben egyre fiatalosabb lett, és ezt az új technikáinak tulajdonította. Fogadott egy tanítványt, Csen Csia Kou-t, aki továbbadta ismereteit családjának. Több mint 400 évig a család titka maradt a formagyakorlat. Végül egy leszármazott átdolgozta, és a technika több ágra szakadt.
A Tai Csi Csuan mesterei legyõzhetetlen harcosoknak bizonyultak minden esetben, minden helyzetben, minden más ismert stílus mestereivel szemben. Legendás, misztikusnak tartott erejüket és képességeiket alapos, kimerítõ magyarázatok és ma is ismert technikák, gyakorlati feladatok sorain át megvalósítható tudásanyag igazolja. A Tai Csit az egész világon, mint a "Harcmûvészetek Királyát" ismerik el.
A mában
A mai kor egyik leghíresebb képviselõje Dan Docherty, skóciai harcmûvész (Tai Csi Gladiátornak nevezték el), aki a Tai Chiról alkotott egyenes és gyakran tekintélyromboló nézeteivel a Nagy Britanniai Tai Chi közösség számos tagját felháborította és feldühítette.
Dan a karatéban tett kezdeti lépései után a Hongkongi Királyi Rendõrség felügyelõjeként kezdett Tai Csi Csuant tanulni. Egy év után fejébe vette, hogy bebizonyítja a nagyvilágnak, de fõleg a harcmûvészeti köröknek, hogy a Tai Csi harcmûvészeti ereje nem veszett a legendák ködébe, az a mai napig hatékony stílust képvisel. Nehézsúlyban indult az 1976-os Dél-kelet Ázsiai Harcmûvészeti Bajnokságokon, ahol második helyezést ért el, majd 1980-ban megnyerte a nyitott súlyú bajnokságot (a hatás és elismerés kedvéért két súlyal nagyobb kategóriában mérkõzött meg).
Stílusok
A Tai Csi Csuan tradicionálisnak tartott stílusai a Csen, a Szun, a Jang és a Wu stílusok. Leghíresebb képviselõi a Jang család (Jang Csen-fu, 1883-1936), akiknek a Jang stílus létrehozását köszönhetjük (Jang Lu-csan, 1799-1872). Jang Csen-fu tudását csodálattal vegyes félelem övezte. A sokszor barátságos harcmûvész és elismert tanító arca mögött könyörtelen harcos rejtõzött, és alkalmas helyzetekben nem szégyellte kimutatni vadságát és sokszor megmagyarázhatatlannak tûnõ erejét.
A Tai Csi Csuan népszerûsítésének legfontosabb alakja Cseng Man Csing volt, aki Amerikába utazása után elõször kezdte a nagy nyilvánosság számára tanítani a harcmûvészetet.
Mai napig a módszert a legkülönbözõbb céllal tanulják világszerte. A reggeli torna finomabb és "mélyebb" változataként emberek ezrei járnak ki Kína városainak tereire, hogy együtt gyakorolják a harmonikus formagyakorlatokat.
Más esetekben a legváltozatosabb harcmûvészetek gyakorlói építik be felkészülésükbe az egyensúlyra, összpontosításra és ellazultságra késztetõ formák elemeit. Ezen kívül akadnak a stílus mai elszánt követõi, akik a Belsõ Gyakorlatokkal együtt alaposan tanulmányozzák és gyakorolják a mûvészet teljes megvalósítását.
Talpalók
Akadnak természetesen gyorstalpaló Taj Csi tanfolyamok is szép számmal, a "108 forma, három hónapos tanfolyam" elnevezéssel, valamint egyre több olyan oktató, aki egy ilyen kurzus után önmaga is tanításba kezd. Fontos megemlítenünk, hogy a harcmûvészet eredményes megvalósítása hosszú évek kitartó és pontos munkájával érhetõ el, s ennek igen nagy a jelentõsége, mielõtt az ember valóban a tanításra adja a fejét.
A Tai Csi Csuan legismertebb magyarországi képviselõi
Havasi András és tanítványai
Vadas Mihály és tanítványai
Dan Docherty és tanítványai
Duan Zhi Chao
Han Kui Yuan
Miló András
Irodalom:
Havasi András (http://www.lunarimpex.hu/szerzo.php?id=3)
Linkek:
Magyar Taijiquan Egyesület (http://www.taiji.hu/)
Wudang Tai Chi Chuan (http://wudang.freeweb.hu/)
Taiji Quan - Hungary (http://www.extra.hu/taichichuan/)
Wu Tai Chi Chuan Magyarország (http://wutaichi.fpn.hu)
Magyar Shaolin Központ (http://www.shaolin.hu/tc.html)
Tai Chi Kulturális Köpont (http://szy.hu/taichi/)
Budomagazin - Erszény Krisztián