Paddy Conlon (Nick Nolte) kiváló edző, ám erőszakos ember volt, aki alkoholizmusával atomjaira robbantotta családját. Két fia több mint 10 éve nem beszélt vele, és egymással sem tartják a kapcsolatot. A család darabokra hullásakor Tommy beteg anyját, bátyja, Brendan (Joel Edgerton) a házasságot választotta. A verseny kapcsán váratlanul találkoznak egymással és ezer napos józanságot bizonyító plecsnit viselő apjukkal. A viszontlátás örömteli helyett keserű, csak sót szór a régi sebekre.
Ravasz húzás az alkotók részéről, hogy a testvérek a sportfilmekben gyakran feltűnő két népszerű karaktertípust testesítik meg. A titkos esélyes és a nem titkoltan esélytelen vág neki a versenynek. Tommy a múlt nélküli ember, gőzmozdonyként halad előre a versenyen, közben életének egyre több izgalmas fejezete kerül napvilágra, többek közt hogy miért akar nyerni. A gimnáziumi fizika tanárként dolgozó Brendan esetében a kommentátorok azt sem értik, hogy tulajdonképpen mit keres ott. Õ ennek ellenére nyerni jött. A kis halnak kikiáltott kisgyermekes mintaapa, ha egyre durvább pofonokat gyűjt is be, öccséhez hasonlóan sorra nyeri a meccseket. Motivációja egyértelmű, ha nem nyer, a bank viszi a családi házat. A néző ügyesen csőbe van húzva, mindkettőnek drukkol, de mind a kettő nem nyerhet. Közben kétségbeesetten küzd a bűnbánó apa is, hogy megtalálja a fiai megbocsátásához vezető utat. A Conlon család tagjai érzelmi szinten legalább olyan brutális harcot vívnak egymással, mint a versenyzők a menetek alatt, csak az ezen a színtéren szerzett sebek akkor is maradandóbbak, ha első pillantásra kevésbé feltűnőek.
Jól kitalált koncepció működteti a film adrenalinadagolását. A három színésznek köszönhetően a családi dráma jelenetei vibrálnak az elfojtott indulatoktól. Nick Nolte, a jó útra tért apa, megtört öregemberként próbálkozik a lehetetlennel, mert a szíve mélyén, habár retteg tőle, ő is tudja, hogy van, amit nem lehet megbocsátani. Joel Edgerton (Artúr király) visszafogott játéka nagyszerű ellenpontja Tom Hardy (Eredet, Suszter, szabó, baka, kém) alakításának, aki maga a harag és keserűség. Tommy úgy lép a ringbe, mintha az egész világot akarná kiütni.
A családi jelenetekben felgyűlő feszültséget a ketrec erőszakos képsorai vezetik le. Közben lassan kiderülnek a nézők elöl eltitkolt információk is. A felépítés mesteri, a moziban ülők számára egy perc üresjáratot sem engedélyez a rendező. Gavin O'Connor (A zsaruk becsülete) ismét kiváló arányérzékről tesz tanúbizonyságot.
Mivel egy ízig-vérig amerikai filmről van szó, igen szépen kidomborított tanulsággal zárul a Warrior, miszerint az igazi győztes az, aki amikor igazán kell, talpra tud állni, túl tud lépni a saját korlátain. A győzelem ebben a filmben egyszerre bír konkrét és átvitt jelentéssel, sõt jelentéshalmazzal, de minden esetben a folytatás, illetve az újrakezdés lehetőségét teremti meg.
Úgy tűnik, Oscar-érzékeny dolog ír származású küzdősportoló testvérek történetét vászonra vinni. Múlt évben a hasonló tematikán alapuló A bunyós című filmet tüntették ki az Akadémia tagjai, idén pedig A Warrior stábja izgulhat Nick Nolte-ért a kiosztón, akinek harmadszor nyílik esélye hazavinni a díjat.
