Az éjszakába nyúló manchesteri profi ökölvívó gálán megszerezte élete elsõ hivatásos vb-címét a britek új kedvence, miután egyhangú pontozással legyõzte a Boksz Világszövetség kisváltósúlyú bajnokát.
Amir Khan-t óriási tehetségnek tartják a boxvilágban, nem alaptalanul, hisz még 18 éves sem volt, amikor ezüstérmes lett a 2004-es olimpián. Profi karrierje remekül indult, elsõ 18 meccsét sikerrel abszolválta.
A meglepõ vereséget követõen Khan érezhetõen észhez tért, és elkezdte fenntartások nélkül elfogadni promótere, Frank Warren tanácsait. Azt megelõzõen ugyanis a fiatal bokszoló már késznek érezte magát a vb-meccsre, s lépten-nyomon sürgette az üzletembert, hogy az álmai minél hamarabb megvalósulhassanak, mi több, azzal fenyegette, hogy egy amerikai promóterrel dolgozik tovább. Végül maradt Warrennél, de edzõjének a világhírû Freddie Roach-ot kérte fel az Egyesült Államokból, akit Manny Pacquiao trénereként ma már a világ elsõszámú szakembereként jegyeznek.
Roach-nak nem kellett megtanítania Khan-t bokszolni, hiszen abban hibátlan volt mindig is, ám a taktikai készségeit, valamint az állóképességét fejlesztenie kellett. Minderre szombat este szükség is volt, ugyanis könnyûsúlyból kisváltósúlyba fellépve a hozzá hasonlóan olimpiai ezüstérmes Andreas Kotelnikkel (31 gyõzelem – 3 vereség – 1 döntetlen) kellett megküzdeni a WBA vb-címéért. Az ukrán címvédõ fantasztikus bokszoló, aki masszív kettõs fedezéke mögül leginkább eredményes kontrajátékosnak számít.
Manchesterben viszont Kotelniknek kellett volna az agresszor szerepét vállalni, mivel a Roach által gyõztesnek ítélt taktika a villámgyors, sok ütéses kombinációkra, és a még gyorsabb elmozgásra épült. Valljuk be, hogy ez a fajta boksz soha nem volt az amerikai edzõ korábbi tanítványainál általános, ám a szakember bizonyára már annyira jól ismeri a brit kedvenc erõsségeit, és fõleg gyengéit, hogy más választása nem lehetett, vagyis egy az egyben túl kockázatosnak ítélte meg a szintén technikás ukrán elleni harcot.
E sorok írója a tévéközvetítés alatt elhangzottakkal ellentétben úgy látja, hogy az elsõ menetek, köszönhetõen Kotelnik nagyon precíz védekezésének, igenis szorosan alakult. Khan hiába ütött sokkal többet, próbálkozásai ellenfele kesztyûjére mentek, így ha csak a tiszta, és egyértelmû találatokat vesszük figyelembe, kiegyenlítette volt a meccs, ahol mindkét bokszoló magabiztosnak tûnt. A harmadik menet is érdekes volt, hisz Kotelnik szépen ütött ki fedezéke mögül, ám ha talált, Khan nagyon hamar törlesztett, majd a következõ körben is hasonló volt a képlet, annyi különbséggel, hogy a brit bokszoló balegyenesei már egyre többször törtek utat a bajnok arcához.
Az ötödik körben egy érezhetõ fordulat állt be a küzdelemben, hisz a második percben Kotelnik egy bivalyerõs jobbhorga ellenfele fülét találta el, amitõl Khan zavarba jött. Az ukrán mindezt nem tudta kihasználni, mert vagy nem vette észre az esetet, mivel Khan támadásokkal igyekezett palástolni állapotát. Vagy ha mégis észrevette, nem tudott kibontakozni a nehéz pillanatokat jól kezelõ ellenfele miatt. Mindenesetre, Khan még az eset után egy perccel is zavartnak tûnt, amikor ellenfele szórványosan támadni próbált, hisz kettõs fedezéke mögött igencsak összehúzta magát, ahelyett hogy az addigi gyakorlat szerint eltáncolt volna a címvédõ elõl. A 6-7. menetekben Khan nagy energiát mozgósított a támadásokba, ám kissé fáradt, így késõbb inkább hatásosabban próbált bokszolni. De mivel Kotelnik az utolsó harmadra elfogyni látszott ellenfele üldözésében, a brit kihívó szinte tetszés szerint akciózhatott. A hajrában Kotelnik még mindent megpróbált, de mivel õ bokszmeccsre készült, és nem hosszútávfutással egybekötött ökölvívásra, képtelen volt rendesen becserkészni ellenfelét.
A vége egyhangú pontozás lett, ahol az egyik „szakember” 120-108 –ra értékelte a meccset, vagyis nála minden menetet Amir Khan (21 gyõzelem – 1 vereség) nyerte, míg a másik két ítész 118-111-re pontozott. Utóbbiak véleménye már közelít a valósághoz. Mindenesetre Khan megérdemelten nyerte élete elsõ vb-övét.