Közel háromezren látták szombaton az újszegedi sportcsarnokban a Vendetta 2009 elnevezésû II. ketrecharcgálát, amelyen az öt szegedi közül kettõ gyõztesen léphetett ki a küzdõtérbõl.
„Harcos esténk lesz" – az újszegedi sportcsarnok felé bandukoló középkorú férfi mondata vészjóslóan hatott. És e szavak után már a kíváncsiság is hajtotta az embert, vajon mire gondolt?
Aztán amikor az aréna bejárata felé vette az irányt, megnyugodhattunk.
Amatõr szabályrendszerben:
Pálmai Tímea vs. Antal Regina
Furkó László vs. Molnár Benjamin
Zahari Vince vs. Nagy Zsombor
Fülöp Dániel vs. Kántor Tamás
Antal Ferenc vs. Sivado János
Nika Dávid vs. Hunyadi Károly
Bárdos András vs. Robotka László
Székesvári Tamás vs. Jani István
Profi szabályrendszerben:
Imre Zsolt vs. Nagy Mátyás
Soltész László vs. Nagy Barna
Polgár Ádám vs. Görbics Gábor
Sárközi Róbert vs. Patrick Berger
Balla Tamás vs. Polgár Norbert
Forró László vs. Buchinger Iván
Zathureczky Zsolt vs. Végh Attila
Nem a felesége helyretételére, nem a gyermek házi feladatának számon kérésére, nem az anyós okosságainak meghallgatására, és nem is kocsmai verekedésre célzott, hanem a Vendetta 2009 elnevezésû ketrecharcgálára. Oda igyekezett. Rajta kívül még majd háromezren tettek így. Bárki találta ki, beletrafált: 2008 után immár másodszor is.
A létesítmény kapuit már 17 órakor megnyitották, de a nézõk csak negyed hét környékén kezdtek igazán gyülekezni. Majd röpke háromnegyed óra alatt meg is töltötték, mindössze néhány szék maradt üresen. Aki pedig esetleg korábban érkezett, az sem unatkozott. Az egyik sarokban pólókat árultak, a másikban sört mértek, a harmadikban a versenyzõk melegítettek, a ketrecben pedig Lehoczky Csaba vezérletével szegediek bemutatóztak.
Harminc kõkemény harcos
Hogyan lehet megfékezni harminc kõkemény harcost? Például azzal, ha összegyûjtjük õket egy ketrecben, és rájuk zárjuk az ajtót. Persze mindez csak percekig volt hasznosítható recept ezen a szombaton. Éppen addig, amíg az est házigazdái, a két Rádió 88-as, Tóth Géza és Patkós Attila egyenként beszólította õket a párharcok helyszínére, egy nyolcszög alakú küzdõtérre. A legnagyobb siker ekkor még nem az övék volt, hanem két playmate ringlányé. Mészáros Dóra és Márki Zsuzsa apró bikiniben való látványa sokak homlokán több izzadságcseppet csalt elõ, mint egy végigdolgozott munkanap. Közös, provokatív táncuk után pedig egyesek forró szaunában érezhették magukat.
Lányok a ketrecben
– Nini, két lány is ott van a fiúk között a ketrecben! – székszomszédunk felismerése nemcsak önmagát lepte meg, hanem még jó pár száz embert is. Pálmai Tímea és Antal Regina valóban úgy döntött, lesz, ami lesz, az est nyitányaként, az amatõr meccsek afféle felvezetéseként pépesre verik egymás arcát. Ám mielõtt olyan nagyon belelendültek volna, röpke másfél perc alatt vége is lett kettejük „leszámolásának". 19.23-kor csengettek be nekik, 19.25-kor pedig már fenn is volt a magasban a gyõztes keze. A szóbeszéd szerint egyébként nem csípik egymást, ennek a ketrecben adtak nyomatékot, majd mintha mi sem történt volna, a jászberényi Antal gyõzelmét követõen átölelték egymást. Magyarországi sporttörténelem az övék most már, hiszen elõttük nõk még nem harcoltak ketrecben. Igazán férfias cselekedet volt – néztek össze többen is. Pedig õk még nem is sejtették: a valóban férfias dolgok ezután történnek.
Gyõztes szegediek
Villámgyorsan pörögtek az események, köszönhetõen a már az elsõ menetben véget érõ meccseknek. Mire felocsúdtunk volna, véget ért az est elsõ része. Nyolc mérkõzés pörgött le alig másfél óra alatt.
– Ránk fért a pihi! – és közben lehetett értékelni: eddig két szegedit figyelhettünk, és mind Bárdos András, mind Jani István gyõztesen lépett ki a ketrecbõl. Mentõ még nem kellett, vért is alig-alig láttunk – pedig három kamera, valamint két kivetítõ is segített a minél szélesebb tájékozódásban. Csak azt nem teljesen értettük, miért jó az tettre kész fiatalembereknek, ha fejük a ketrechez nyomódik, kezük abnormális pozícióban hátrafeszül, a lábuk pedig bármelyik pillanatban eltörhet? A válasz: ezért csinálják õk, és nem mi.
Egy darabot a szájából
Jöhettek a profik. Hogy õk miért azok? Mert az amatõrökkel – illetve ahogy talán helyesen is fogalmazott az egyik mûsorvezetõ: az utánpótlással – ellentétben több minden, például a fej letalpalása, annak könyökkel, térddel való támadása engedett, de a legfontosabb, hogy nem 3×3, hanem 2×5 perc a játékidõ. Egyik pár sem használta ki. A szegediek közül sajnos Görbics Gábor és Forró László sem. Mindketten jól mozogtak, ám ahogy ebben a sportágban megszokott, egy rossz pillanat elég volt ellenfelüknek a sikerhez. Sárközi Róbert sem nyert, igaz, nem is vesztett. Az osztrák Berger ujjal kitépett egy darabot a szájából, ez azonban tiltott technika – meg még orvosi ügyeletet is ért –, így a bírókra maradt a döntés, akiknek le kellett pontozniuk az addig látottakat. Kettõ ikszet látott, egy pedig Sárközi-sikert, ám a többségi döntés végül döntetlenre hozta ki a meccset. A közönség fütyült, azt nem tudni, hogy Sárközit, vagy a bírókat fütyülték-e ki, ám az tény, vendégversenyzõ akkora tapsot még nem kapott, mint Berger.
– Jó lenne, ha Robi eldöntené, edzõ vagy versenyzõ, mert a felkészülés alatt a többiek, így öccse, Bárdos munkájába is besegített, ez viszont ráment a teljesítményére – mondta Lehoczky Csaba, Sárközi edzõje.
Este tíz óra után ásítások jelezték, hosszú volt a program, a zárómeccs 23 óra elõtt néhány perccel fejezõdött be. Az egész eseményt végigszurkoló, maguknak minden egyes párban kedvencet választó német vendégek pedig az est összegzéseként elégedetten „tolták" arcukba „ennedik" sörük utolsó kortyait, és mondhatták: – Jááá!
Ha harc, hát legyen ketrecharc! Jövõre is.
Délmagyarország
