Jelentése:
Kyudo - Az íjászat útja
kyu: íj
do: út
Mindenki, aki egyszer Kyudo-bemutatót látott, tudja, hogy a Kyudo nem sport, sem pedig egy olyan harcművészet, amelyben a gyakorlás azért folyik, hogy művelője övfokozatot érjen el. "A Kyudo-ban nem a cél eltalálására kell törekedni" mondja XX. Shibata Kanjuro sensei. "A pontosság és a fegyelem a lényeges: a kapcsolat az íj, a nyíl, a test és az elme között. A Kyudo, álló meditáció, olyan, mint a zazen. Lövésedben elméd visszatükröződését láthatod. A céltábla a tükör. Amikor a lövést kioldod, elszakadsz az egódtól. Megláthatod saját elmédet."
Ilymódon az íjművészet gyakorlója a nyíl elszabadulásának pillanatában saját szelleme tükreként tapasztalja meg a céltáblát. Szándéka nem az, hogy eltalálja a célt, hanem, hogy önmagát élje meg célként. Hosszú gyakorlás eredményeként az íjász, a nyíl elszabadulásának pillanatában megéli az Éntelenség állapotát.
"Nem az ellenfél, hanem önmagunk legyőzése a cél."
A kyudo - mely kifejezés a 19. század második felében vált általánossá (korábban kyujutsu) - az igazság, a jóság és a szépség keresése.
Az igazság a kyudoban egy tiszta lövés során ölt testet, amikor a három elemi rész, a tartás, a mozgás és a technika tökéletes összhangban egyesül. A jóság, és etikett magába foglalja az udvariasságot és erkölcsiséget. A jóság a kyudoban mindig minden helyzetben a természetes és valódi magatartás, viselkedés. Egy jó kyudós a legnagyobb megpróbáltatások, konfliktusok idején is megtartja higgadtságát. A kyudoban az igazság és jóság alkotja a szépséget. A szépség serkenti az életkedvet és a szellemet. A szépséget megtalálhatjuk a kyudo művésziességében, a tradicionális öltözet eleganciájában, de megjelenik az etikettben is mely végig áthatja a kyudo ceremóniát. Az etikett mely a mások iránti udvariasságot és tiszteletet jelenti, alapvető eleme a kyudo gyakorlásának
Történet:
A Kyudo - az íjászat útja - a legöregebb, tradicionális japán harcművészet. A japánok - csak úgy, mint más népek - történelem előtti idők óta használtak íjat. Az íjászat gyakorlati alkalmazása mellett az íjászat ceremoniális változatát - mint művészetet - shintoista, illetve udvari szertartások során, gyermek születésekor, különleges alkalmakkor művelték. Az íj húr pendülésének tisztító hatást tulajdonítottak. Hitük szerint az íjász-mesterek lövésének hangja szellemi megvilágosodáshoz vezethet.
A IV. és a IX. század között a Kína és a Japán közötti szoros kapcsolat tett hatást a japán íjászatra. Különösen a Konfuciánus tanok hatottak, amelyek szerint az íjászaton keresztül, az azt gyakorló igazi személyisége mutatkozik meg. A lőfegyverek megjelenése után az íjászat elvesztette harci jelentőségét és spirituális művészetté vált, amelyet zen-buddhista szerzetesek és szamurájok gyakoroltak. A későbbi századokban az íjászatra shintoizmus, illetve a zen-buddhizmus gyakorolt hatást a harcosok által támasztott gyakorlati követelményeken kívül.
A shintoizmus egyik fő jellemzője az íj és nyíl rituális célokra történő alkalmazása már két évezrede. A kyudo ceremónia során így sok minden, a viselt öltözék, a felszerelések felemelésekor alkalmazott szertartásos tisztelet, stb. az ősi shinto gyakorlatból eredeztethető.
A zen-buddhizmus hatása ugyanakkor viszonylag új keletű, mely a Kamakura időszakból (1185-1333) származik, abból az időből, amikor az íjász harcosok is átvették az akkor jellegzetessé váló kínai mintát, a harcokra történő morális felkészülés során, a Zen módszerét. A Zen hatása a békés Edo korban, a 17. és a 18. században fokozódott. Ebben az időszakban vált a kyudo gyakorlása filozófiai jellegűvé. Ebből az időszakból származik az "Egy lövés, egy élet", illetve "A lövés olyan mint az áramló víz" elve, melyet később a kyudó tanításával társítottak.
Forrás: www.kyudo.hu, www.kyudo.com |
