A 18. század végén született harcmodor a Párizs legsötétebb utcáit benépesítő rablók és zsiványok körében alakult ki. Neve is jelzi - mely franciául papucsot jelent -, hogy főleg rúgásokon alapuló önvédelmi módról van szó, melyet ügyeik "rendezésére", párbajozásra is használtak az alvilág emberei.
A savate első "hivatalos" művelője a párizsi Michel Casseux volt, aki kitanulta a fogásokat, leegyszerűsítette a kivitelezés bonyolult technikáját, és megnyitotta az első olyan edzőtermet, ahol ezt a technikát oktatták. Kitartásának köszönhetően az új harcmodor terjedni kezdett. Életművét egyik tanítványa, Charles Lecour folytatta, aki 1808-ban részt vett az első olyan mérkőzésen, melyen különböző stílusban harcolókkal mérhette össze erejét. Ezek a vegyes mérkőzések indították el a savate technikájának fejlődését, a harcmodor tökéletesítése érdekében a rúgások mellé ütéseket is felvettek a repertoárba. Így született meg az angol boksz és a savate keverékeként a francia boksz.
A nyilvános bemutatókon és újságokban reklámozott harcmodor két változatát tanították az edzőtermekben: a klasszikusban kevés ütést alkalmaztak - a kezek elsősorban önvédelemre szolgáltak, a rúgások pedig nem mehettek a térd fölé. A romantikusnak hívott fajtában viszont mindenféle rúgás megengedett volt, ám elsősorban a játékosság dominált. Ez utóbbiban kezdték használni azt a nemezből és posztóból készült speciális cipőt, mely többek között a nyers, utcai harctól való megkülönböztetést szolgálta.
A 19. század félelemmel teli atmoszférájában egyre többen érezték szükségesnek Párizs és Marseille környékén az új önvédelmi harc megtanulását. Több terem is nyílt és a két változaton kívül a segédeszközöket (pl. botot, vascsövet) használó ágazat is elindult. Ezek az évek jelentették a savate aranykorát, sok savate bokszoló vált híressé. Közülük is kitűnik Louis Vigneron, aki a súlya és ereje miatt lett közismert. Több mint 100 kg és 198 cm magas volt, ennek ellenére hihetetlen gyorsan és rendkívül könnyedén mozgott a ringben. A fiatal Vigneron erejére akkor figyeltek fel, mikor egy összejövetel alkalmával kihajította egyik barátját az ablakon, aki nem élte túl a két emeletes zuhanást.
Vigneron egyik tanítványának, Joseph-Pierre Charlemont-nak köszönhető, hogy a savate ismertté lett Franciaországon kívül is. Charlemont fiatalon kezdett sportolni és 22 évesen már a francia gyalogezred tanítója volt. Híresek voltak a nyilvános bemutatók, melyeket mesterével tartottak.
E sikersorozatnak azonban a történelem véget vetett: a párizsi kommünnel szimpatizáló Charlemont-nak a bukás után el kellett hagynia Franciaországot.
Belgiumban folytatta a bokszolást és váratlanul igen termékeny talajra lelt, ahol fejleszthette és terjeszthette ezt a sportot. Ebben a periódusban publikálta azt a szakkönyvét e bokszról, melyben elsőként határozta meg a kéz- és lábmozgások szabályait. 1879-ben tért vissza Franciaországba és megalapította a Charlemont Akadémiát, ami hosszú évekig a francia boksz szentélye volt.
Fia, Charles koraérő tehetség volt, első nyilvános bemutatóját mindössze 6 évesen tartotta. Az apjáénál is nagyobb hírnévre szert tevő ifjú sportolót egyik angliai utazása során Jerry Driscoll, a kor angol bokszbajnoka hívta ki egy meccsre, hogy bebizonyítsa, még mindig az angol boksz a leghatásosabb harcmodor. A találkozót - mely az évszázad meccseként vonult be a boxtörténelembe - 1899. október 28-án tartották egy párizsi edzőteremben, mivel nem kaptak engedélyt arra, hogy nyilvánosan mérkőzzenek meg. Driscoll rengeteget edzett, hogy kivédje ellenfele lábrúgásait, Charlemont-nak mégis egy hasrúgással sikerült padlóra kényszerítenie őt a nyolcadik körben.
A győzelem és a tömegeket vonzó bemutatók ellenére a 20. század hajnalán a savate hanyatlásnak indult. Egyre többen változtattak a szabályokon, és ezzel egy időben az angol boksz is mind több "hívőt" szerzett magának. 1903-ban az Angol Boksz Társaság Francia Képviselete azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egyesíti a két egymással szemben álló irányzatot. A segítő szándékú tervet azonban Charlemont elutasította, mondván nem fogad el olyan megoldást, mely a francia bokszot másodrangúnak tekinti.
A sportág fontos dátuma volt 1924, mikor a savate része volt a párizsi olimpiai játékoknak. Sajnos a történelmi események hatására nem volt nagy érdeklődés a profi harcok iránt, így a bemutatkozás nem keltett különösebb visszhangot, a francia boksz megmaradt egy viszonylag szűk rajongótábor sportjának. Ennek a magnak köszönhetően jöhetett létre az első francia bajnokság 1937-ben, majd a Francia Boksz Nemzetközi Bizottsága 1965-ben, ami később beleolvadt a Francia Judó Egyesületbe. Ez az 1973-ig tartó kapcsolat segítette elő, hogy végleg kidolgozzák a hivatalos játék- és bírói szabályzatot. 1976-ban létrejött az önálló Francia Boksz - Savate Szövetség, mely azóta is lehetővé teszi, hogy a sok változáson átment, újra divatos küzdősport visszanyerje a legnagyobb bajnokok korában elért rangját.
Forrás: mozduljvelunk.hu |
