A capoeira afro-brazil harcmûvészet, amelyben nem verekednek hanem játszanak a küzdõk. A capoeira játékot a gyakorlók alkotta körben játszák. A játékosok a zenekar és a kör szélén állók adta ütemre játszanak. A cél az, hogy az egyik játékos a másik fölébe kerüljön, a másikat mozgás és cselekvésképtelen helyzetbe hozza. A capoeirában nem a nyers erõt, hanem a furfangot és a cseleket ismerik el igazán. Technikai repertoárja nagyon széles, jelemzõen rúgások, ütések, földrevitelek és akrobatikus elmozgások közül válogathatnak a játékosok. A capoeirások mindenek felett tisztelik az axe-t, azaz az energiát, amely a körben keletkezik.
A capoeira szó jelentése sokrétû. A mai brazil-portugálban jelentése baromfiudvar. A capoeira szóval illetik az afro-brazil hagyományból eredõ harcmûvészet különbözõ játékait tömörítõ stílust is.
Története:
A capoeira története Brazíliában körülbelül 300 évvel ezelõtt, a rabszolgaság idején kezdõdött. A portugálok rabszolgákat vásároltak Afrikából, akiket a cukor és dohány ültetvényeiken dolgoztattak. Több mint kétmillió rabszolga érkezett az országba. Három fõ területre kerültek Brazíliában : Bahia, Recife, és Rio de Janeiro környékére. Rio-ban és Recife-ben a rabszolgák különbözõ afrikai etnikumhoz tartoztak. Többen közülük ellenséges törzsekben éltek Afrikában és emiatt nehéz volt egy közösségbe kényszeríteni õket. Egyetlen közös pontjuk az Orixa (orisá) kultusz volt. A legtöbb Rio államban dolgoztatott rabszolga Bantu származású volt, míg Bahiában az észak-afrikai területekrõl elhurcolt feketék voltak többségben.
Az elviselhetetlen körülmények hatására rengeteg rabszolga kockáztatta meg a szökést. A vadonban kis közösségeket alkottak, amelyekben a capoiera volt az összetartó kapocs. Önvédelmi technikákat gyakoroltak és fejlesztettek ki. Nem kizárt, hogy nemcsak a vallásuk keveredett a helyi indián õslakossággal, hanem kultúrájuk más részei is, esetleg a harci technikák szintén hatással voltak a feketékre - például a sarkon való ülés (belépéskor a rodába) egyértelmûen az indiánok hatására került a capoeirába. Az újra elfogott rabszolgák aztán visszatérve az ültetvényekre, gyakorolni és tanítani kezdték a többieket. Minden vasárnap pihenõnapjuk volt, amikor a capoierát gyakorolták. Zene, tánc, és rituálé épült be a capoierába, elrejtve a portugálok elõl, hogy rabszolgáik halálos küzdelemre készítik fel magukat. Huszönöt év alatt tizenegyszer szerveztek felkelést a portugál kolóniák ellen, amelyek végül a rabszogaság megszüntetéséhez vezettek 1888, május 13-án.
Felszabadulásuk után a legtöbb rabszolga nem tért vissza Afrikába, hanem a nagyobb városokba költöztek az ültetvényekrõl. A nagyvárosokban azonban nem kaptak munkát, ezért bandákba szervezõdve bûnözésbõl éltek, vagy politikusok alkalmazták õket, mint testõröket harci tudásuk miatt. A legismertebb capoieristák a rendszer ellenfelei voltak. Az 1890-es években számos befolyásos ember is mûvelte a capoierát. Ez fenyegetést jelentett a kormány számára, ezért elit politikai rendõrséget alapítottak a helyzet kézben tartására. Mikor ez hatástalannak bizonyult velük szemben, egy rendkívül szigorú törvényt hoztak, amelynek tíz fejezete kifejezetten a capoeirával kapcsolatos tevékenységeket tiltotta, beleértve a gyakorlást is. Hogy a törvénynek érvényt szerezzen, az elnök kinevezett egy Sampaio Ferraz nevû embert, aki a brazil történelem legkegyetlenebb rendõrfõnökeként vált hírhedté. Célja a capoeira teljes kiirtása volt. Ironikus módon Sampio kiváló mestere volt a capoierának... Sampio különleges egysége capoeirát tanult, ami lehetõvé tette azt, hogy a capoierát gyakorló csoportokat a saját területükön hívják ki harcolni. Egy ilyen incidens alkalmával letartóztattak egy Juca Reis nevû fiatalembert, kinek apját több befolyásos ember pártfogolta a kormányban. Ennek hatására az elnök krízis csoportot hívott össze, amely nyolc nap és több befolyásos kormánytag lemondása után, a fiú szabadon bocsátásáról határozott. Ettõl azt várták, hogy a capoeiristák viselkedése majd megváltozik. De változás nem sok történt, kivéve hogy feketékbõl hadsereget szerveztek a kormány megdöntésére. Az egységük félelemmel töltötte el a fõvárost, a rendõrség pedig hatástalannak bizonyult ellenük.
Ekkor tört ki a háború Paraguay ellen. Hirtelen a törvényenkívüliekbõl nemzeti hõsökké váltak a capoeiristák, hõsiességükkel új fejezetet írtak a brazil történelembe. A capoeira gyakorlása még 1920-ig tiltva volt, és Bahia területén, Pedro de Azevedo Gordilho rendõrfõnök irányításával próbálták elnyomni a capoeirát. Gordilho gyakran használta lovasságát ellenük és a legfõbb ellenségükké vált. Az üldözés hatására, a capoeiristák táncként rejtették el mûvészetüket, egyben elfogathatóbbá téve azt a társadalom számára. Ebben az idõszakban alakult ki, az a ma is élõ szokás, hogy "capoeira neveket" adnak az új capoeiristáknak. Erre az igazi identitás, rendõrség elõli rejtõzködés adott okot. Volt olyan capoeirista, akinek több álneve is volt, még nehezebbé téve az azonosítást.
Bimba (Manoel dos Reis Machado) mester, az egyik legfontosabb capoierista, felkérést kapott, hogy mutassa be mûvészetét az elnöknek. A sikeres bemutató után, kezében a kormány engedélyével tért vissza, az elsõ legális capoeira iskola megnyitására (1932). Egy évvel késõbb már nagyobb összeggel támogatta a kormány a capoeira nemzeti sporttá válását. Azóta a capoeira elterjedt az egész világon, és népszerûsége egyre nõ. Bimba mester alkotta meg a regional capoeira stílust (Luta Regional Baiana). A stílus rendszerezettsége válasz volt a huszas években elterjedt felületes utcai capoierára. Az új stílus kihangsúlyozta a capoeira mûvészeti oldalát. A mester kidolgozta az edzõ technikákat és finomította küzdõ elemeket, önvédelmi rendszerré formálva a stílust. A capoeirába, egy durva harci táncból elemeket vett át (Batuque), amelyeket apjától Luiz Candido Machadótól tanult. A stílus fõ újdonsága, egy technika alkalmazásában rejlett - cintura desprezada, ami nagyjából annyit tesz: laza csípõ. Ennek a technikának az alkalmazásából következõen, vakmerõ akrobatikus dobássorozatokat használtak. "Mikor csinálsz egy 'martellót', rúgj úgy, hogy a saját lábad törjön el, amikor csinálsz egy 'galopantét' üss úgy, hogy eltörjön a kezed. Mikor pedig az ellenfelet dobod el dobd úgy, hogy egy lukat vájjon a betonba"
Alakjai:
Mestre Bimba, a capoeira Regional stílusának megteremtõje.
Mestre Pastinha, a capoeira tradicionálisabb Angola stílusának megteremtõje.
Mestre Paulao Ceará, a Grupo Capoeira Brasil egyik alapítója, az elsõ capoeira nagymester, aki Európában tanítani kezdte a mûvészetet.