A versenyvívás racionális testmozgás, erõsíti és hajlékonnyá teszi a test összes izmait, gyorsaságra nevel felfogásban és kivitelezésben, fejleszti az akaraterõt és bátorságot, acélozza az idegeket és a gyõzniakarást.
A zsûri elfogadott egyezmények alapján hozza meg döntését. Ezek az egyezmények abból az alapvetõ elgondolásból fakadnak, hogy minden szabályos és folyamatos támadást védeni tartozik a megtámadott. A támadó elõjogot élvez. A megtámadottnak joga van védeni vagy közbetámadni. A közbetámadónak ütemkülönbséggel kell a támadó találatát megelõznie. Legsikeresebb a közbetámadás akkor, ha a támadó felet akciójával tökéletesen kizárja. Ilyen és ehhez hasonló egyezmények teszik a vívósportot nehezen érthetõvé a laikusok elõtt. Ezek még az elfogulatlan zsûri ítélkezését is megnehezítik. Ezért a szúrófegyvereknél az egyszemélyi zsûri találatjelzõ gépet vesz igénybe, ami a találatok helyét és kétségbevonhatatlan tényét rögzíti.
Történet:
Volt idõ a történelemben, amikor, aki csak nadrágot hordott (és ez régen csak a férfiakat jelenthette) arra vágyott, hogy kardot hordjon az oldalán, és ha valami nézeteltérése akadt, a kard volt az elsõ gondolata. Nem viselhetett akárki kardot: aki paraszt családban született, az kardot nem kaphatott. Kizárólag az urak kiváltsága volt. A lõpor és a pisztoly elterjedésével azonban folyamatosan kiment a divatból, és még a párviadalok esetében is a pisztolyt használták.
Manapság már a férfiak mellett a nõk is vesznek kardot, tõrt a kezükbe, ez azonban nem mindig volt így. A hölgyeknek a XIX. század végéig kellett várniuk, hogy õk is részt vehessenek ebben a sportban. Nemcsak a férfiúi büszkeség gátolta õket, hanem bizony a nõi ruházat is, ami fûzõivel, abroncsos szoknyáival és több méternyi kelméivel igencsak nehézkessé tette a mozgást, a sportot pedig egyenesen lehetetlenné.
Az elsõ világháború elõtt komoly presztízzsel bírt ez a sport. Komoly társadalmi tevékenységnek, amolyan "úri passziónak" számított, amit elsõsorban elegáns szalonokban ûztek a társadalom felsõbb rétegei.
A 30-as években a lövészet mellett a vívásban is kezdtek megjelenni a városi polgárok gyermekei. Olyannyira népszerûvé és mindenki számára "elérhetõvé" vált ez a sport, hogy azt tudjuk mondani, hogy 1926 és 1935 között a magyarok taroltak a világbajnokságokon, mind egyéniben, mind csapatban. Ebben az idõben vált "magyar" sporttá a kardvívás.
A vívás jelenlegi változatába a középkori hagyományokat ültették át. Három fegyvernemet különböztetünk meg: a kard, mely a legtradicionálisabb, a tõr, valamint a párbajtõr nemet, mely utóbbi a legújabb.
A kard szúró- és vágófegyver is, értelemszerûen tehát találatot akkor ér el az ember, ha megszúrja vagy -vágja ellenfelét deréktól felfelé. A tõr csak szúró fegyver, találatként így a mell és a hát megszúrását értékelik. A párbajtõrben pedig az egész test potenciális találati felület.
Régebben gyakoriak voltak a halálos viadalok, manapság azonban a versenyzõk olyan speciális védõruhát hordanak, amelyek szinte teljesen kizárják a sérülés lehetõségét. A vívás sok türelmet, koncentráció- és állóképességet igényel. Ha nagyon lenyugtatja magát az ember, akkor gyakran lassúvá válik, ha pedig nagyon felpörög, akkor könnyebben rontja el az akciókat, többet hibázik.
A vívás megtanít arra, hogyan kell erõsen összpontosítani, koncentrálni valamire anélkül, hogy az ember elvesztené a könnyedségét, vagy akár a sport okozta örömet.
Ha valaki elhatározza, hogy vívni fog, annak legelõször néhány alapvetõ lépést, lábgyakorlatot kell elsajátítania. Aztán, hogy támadni tudjon, meg kell tanulnia a kitörést, késõbb egy-két alapcselt, illetve kézmozdulatot. Ezeknek az alapoknak a begyakorlása a felnõtt kezdõnek néhány hetet vesz igénybe. Kilenc és tíz éves kor között érdemes elkezdeni a vívást, ilyenkor ugyanis az alapok elsajátítása sokkal könnyebb.
Leírás:
A legfiatalabb fegyvernem a kardvívás, amely mindössze egy évszázados múltra tekint vissza, 1868-ban jelentette meg Del Frate Radaelli rendszerének teljes leírását Milánóban "Instruzione per la scherma di sciabola e di spada" címen.
A három vívófegyver modern formájának elõírásait és használatának szabályait a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) 1914. évi megalakulása idején alkották meg. Ekkor Prévost Camille, de Chasseloup-Laubat és dr. Nagy Béla elnöksége alatt három szabályalkotó bizottság alakult, ezek kidolgozták a három fegyvernem szabályait. Lényegében apróbb módosításokkal a mai idõkben is ezek a szabályok érvényesek a vívóversenyeken. Így a Nagy Béla elnöksége alatti kardbizottságnak köszönhetõ, hogy a bennünket - magyarokat - legjobban érdeklõ kardvívásban magyaros szellemû szabályok kerültek megvalósításra és ma is azok uralkodnak. Azóta az évenként összeülõ kongresszusok hagyják jóvá az esetleges változtatásokra elõterjesztett javaslatokat.
A tõr
A tõr könnyû szúrófegyver, amelynek részei a markolat, a kosár és a penge. Teljes súlya 500 g-ot nem érhet el, teljes hossza legfeljebb 1100 mm lehet, amibõl a pengére 900 mm juthat. Kosarának egy 12 cm átmérõjû, és 15 cm hosszú hengeren kell átférnie. A penge hegyét be kell vonni szurkolt fonállal. Ilyen fegyverekkel bonyolították le a tõrversenyeket, érvényes egyezmények alapján, öttagú versenybíróság elõtt egészen 1957-ig, amikor bevezették a tõrvívás gépesítését, amelyet az 1954. évi római kongresszuson hosszabb vita után nagy szótöbbséggel fogadtak el. Azóta a tõrversenyeket találatjelzõ készülékkel rendezik a párbajtõrversenyekhez hasonlóan, amelyeken a gép már 1933 óta használatban volt.
Míg azonban a párbajtõr találatjelzõ gépnél maga a gép végzi a találatjelzés munkáját, és a mérkõzésvezetõ csak regisztrálja a gép ítélkezését, addig a tõrtalálatjelzõ csupán a négy oldalbírót váltja fel és választ ad arra a kérdésre, hogy érvényes helyen esett-e találat. A találatok megítélését továbbra is a vezetõbíró dönti el az érvényes egyezmények szelleme szerint. A találatjelzõ gép bevezetése nagy jelentõségû esemény volt a sportág életében, s egészen megváltoztatta a vívás egész gyakorlatát.
Elektromos találatjelzõ készülék alkalmazása esetén, ha a szúróhegy 500 g nyomásnál nagyobb erõvel érinti az ellenfél érvényes testfelületén elhelyezett fémesszövésû mellénykét, megszakít egy áramkört, amelynek következtében az áramkörhöz kapcsolt készüléken vagy piros, vagy zöld lámpa gyullad ki aszerint, hogy melyik oldalon történt az érintkezés. Ha a szúróhegy érintkezése érvénytelen felületen történik, a készülékeken fehér lámpa villan fel. Ha a színes lámpák mellett a fehér lámpa is ég, az mindig azt jelenti, hogy a szúróhegy elõbb érvénytelen felületet ért, s csak; azután került az érvényesre. Ilyenkor érvényes találat nincs. Ha együttes találat következtében mindkét oldalon kigyulladnak a lámpák, a vezetõbíró a fennálló egyezmények alapján dönti el a találatok érvényességét.
Érvényes felület a tõrnél a törzs felülete a nyaktól lefelé, elöl a lágyékvonalak találkozásáig, hátul a csípõcsontokat összekötõ egyenesig. Oldalt az érvényes felület a kabátujjak varrásáig terjed, de ezek a vállpereceken haladnak keresztül. A fej, a kar és a sisak szakálla érvénytelen felület.
Találatjelzõ készülék alkalmazása esetén a talajra fémpástot kell borítani, amivel a páston keletkezõ találatokat semlegesítjük. Maga a pást 1,8-2 méter széles, hosszúsága pedig 12 méter.
A párbajtõr
A párbajtõr háromszög keresztmetszetû, merevebb és nehezebb fegyver, mint a tõr. Súlya nem érheti el a 770 g-ot, teljes hossza legfeljebb 1000 mm, amibõl a lehetõleg egyenes pengére maximálisan 900 mm esik. A kör alakú kosár férjen át egy 13,5 cm átmérõjû és 15 cm hosszú hengeren. A penge ennél a fegyvernél is szúróhegyben végzõdik.
A tõr és a párbajtõr között, bár mindkettõ szúrófegyver, nagy különbség van. Eltekintve a fegyverek különbözõségétõl, a párbajtõrnél érvényes felület a test minden része, beleértve a ruházatot és a felszerelést is. Míg a tõrvívásnál egyezmények, konvenciók döntik el, kinél számítják az esett találatokat, párbajtõrvívásnál az a találat érvényes, amely elõbb éri az ellenfelet. Miután ennél a fegyvernemnél nehéz volt megállapítani, hogy az alkarra indított támadás, vagy az ellenfélnek ugyancsak az alkarra irányított közbeszúrása ért-e elõbb célhoz, ennél a fegyvernemnél tértek át leghamarabb a találatjelzõ készülékre. 1933-ban, a Budapesten rendezett Európa-bajnokságot már találatjelzõ készülékkel vívták, 1935-ben Lausanne-ban a semlegesítõ fémpástot is használták, 1936-ban pedig a FIE kötelezõvé tette az elektromos. találatjelzõ készülék használatát nemzetközi párbajtõrvívó-versenyeken.
A készülék nemcsak az egyik fél találatát jelzi, de jelezheti az ellenfélnek 1 /25 mp-en belüli találatát is. Késõbb jövõ találatát azonban már nem. Ilyenkor a készülék mindkét színes lámpája kigyullad és kettõs találatot jelez. A párbajtõrversenyeknél, de általában a másik két fegyvernemnél is fontos szerepet játszik a csörték ideje. A csörtét mind a három fegyvernemben a férfiaknál 5, a nõknél 4 találatra vívják. A csörték ideje 6, illetve 5 perc.
Ha a párbajtõrnél kettõs találatok következtében mind a két vívó eléri a maximális (5) találatot, a csörtét tovább kell vívni a döntõ találatig, de csak a 6 perces idõhatáron belül. Ha döntõ találat az idõhatárig nem jön létre, vagy esetleg egyetlen találat sem esett, mindkét vívónál vereséget kell számítani. Ha az idõ a csörte befejezése elõtt lejár, és az egyik vívó több találatot kapott, mint a másik, a több találatot kapott vívó találatainak számához hozzáadjuk a még hiányzó találatok számát, ugyanannyit hozzáadunk ellenfele találataihoz is és az így keletkezett arányban gyõz a több találatot elért versenyzõ.
A kard
A kard a magyarok hagyományos fegyvere. Sokáig nem játszottunk szerepet a másik két fegyvernemben. Csak a felszabadulás után kezdtünk intenzíven foglalkozni a szúrófegyverekkel.
A kard vágó- és szúrófegyver, teljes hossza 105 cm, maga a penge 88 em. A penge a vége felé keskenyedik, de 4 mm-nél nem lehet keskenyebb. Teljes súlya az 500 g-ot nem haladhatja meg, a kosarának pedig egy 15 cm hosszú és 15 X 14 cm keresztmetszetû mérõnyíláson kell átférnie.
A kard élével, vagy fokával kell az ellenfél érvényes felületére vágni, vagy a kard hegyével az ellenfél érvényes felületére szúrni. A vágásokat és szúrásokat a megtámadott félnek szabályos védésekkel kell parírozni. A nagy erejû vágások, ha azok a szabályos védésen keresztül áthajolva érik az ellenfelet, érvénytelenek. Viszont rossz védésnek számítanak azok a vágások, amelyek egyidõben érik a testet és az ellenfél pengéjét. Az a szúrás sem eredményez érvényes találatot, amely az ellenfél érvényes felületén nem ül meg, elcsúszik.
Érvényes felület a kardvívásnál a testnek az a része, amely az "állás"-ban levõ vívó combja és törzse között levõ hajlat felsõ részén áthaladó képzeletbeli vonal felett van, tehát a tõrrel ellentétben érvényes felület a fej és a kar is.
Versenyek:
Vívóversenyeket kétféle rendszerben lehet rendezni: körvívásos vagy kieséses rendszerben. Az elõzõben csoportokat alakítanak ki, és azon belül mindenki vív mindenkivel. Az elért gyõzelmek száma adja a helyezést. Egyenlõ számú gyõzelem esetén elõbb a kapott, ha az is egyenlõ, akkor az adott találatok száma döntõ. A csoport elõre meghatározott számú helyezettjei továbbkerülnek, a többiek kiesnek. A továbbkerülésekbõl újabb csoportokat alakítanak, akiknek körvívása után ismét továbbkerülõk és kiesõk keletkeznek. Így megy ez egészen addig, míg az utolsó 6-9 vívó marad meg, akiknek körvívása alakítja ki a végsõ eredményt.
Kieséses rendszerben a jelentkezõket párokba sorolják. A párok meghatározott számú mérkõzéseket vívnak egymással. A vesztesek kiesnek a további küzdelembõl, a gyõzteseket ismét párokba sorolják. Így megy ez egészen addig, amíg az utolsó két pár marad hátra. Ezek gyõztesei döntik el a verseny elsõ és második helyezését, míg a két vesztes a harmadik és negyedik helyezést.
Az egyéni versenyekhez hasonlóan csapatversenyeket is rendeznek. Ezeket is vagy körvívásos, vagy kieséses rendszerben bonyolítják le. Egy-egy csapat 3-6 tagból állhat és az egyik csapat minden tagja mérkõzik a másik csapat minden tagjával. Háromtagú csapatoknál így 9, négytagú csapatoknál 16, öttagúaknál 25 és hattagúaknál 36 mérkõzést vívnak a csapatok. A csapattagok által megnyert mérkõzések száma adja a csapatverseny eredményét. Négyes csapatoknál igen gyakori, hogy mindkét csapat tagjai egyenlõ számú gyõzelmet aratnak, vagyis az eredmény 8:8. Ilyenkor az a csapat gyõz, amelynek tagjai kevesebb találatot kaptak. Sõt, az is megtörténhet, hogy mindkét csapat egyenlõ számú találatot kapott: ilyenkor a mérkõzés döntetlen. Ha az ilyen döntetlenül végzõdõ mérkõzést döntésre kell vinni - pl. továbbkerülés, vagy az elsõ hely eldöntése miatt, amit minden esetben el kell dönteni -, a csapatonként kijelölt 1-1 fõ vív egyéni mérkõzést és annak eredményét veszik át a csapatok.
Szervezetek (hazai):
Magyar Vívó Szövetség