A kendo az intelligencia, és a hatékonyság útja! Nincsenek rúgások és ütések, nem tanít önvédelmi technikákat, ugyanakkor rendkívül biztonságos, amely elsõsorban a felszerelések, és a technikák alkalmazásának szabályaiban rejlik! Mint minden más küzdõsport, kitartásra, önfegyelemre, tiszteletre, robbanékonyságra, életerõre oktat, ezen felül amely a kendo szellemiségére kifejezetten jellemzõ, hogy az érzékek magas fokú csiszolására, és ezekben a megérzésekben történõ bizalom kialakítására ösztönöz.
A kendo a gyakorlásokból, és a felfogásából eredõ hatásának köszönhetõen fejleszti a döntõképességet, a kitartást, természetes tartást ad (mind testi, mind szellemi tartást), illetve stratégiát nyújt a mindennapokhoz.
Jelentése:
1. a kard útja;
2. kardtechnikák gyakorlása a test és a szellem együttes fejlesztésére
ken: kard
do: szellemi út (a japán filozófiában)
Történet:
Japánban a XV. század polgárháborúkkal tarkított idõszakában (Onin-háborúk kora) hirtelen megnõtt az igény a képzett harcosokra (a bushikra), így a kardhasználat technikáinak száma ugrásszerûen fejlõdött. Az ezt követõ békés Edo-korban (1604-1867 között) a bushik tovább kutatták és fejlesztették ezeket a technikákat, de közös volt a céljuk: megtalálni a legjobb, legbiztonságosabb technikát, amellyel önmaguk veszélyeztetése nélkül le lehet gyõzni az ellenfelet. A bushik a buddhista, shintoista és kunfuciánus világszemléletek elemeit felhasználva, továbbá a vívásokból szerzett tapasztalatokat figyelembe véve kialakítottak egy gondolkodásmódot arra, hogy hogyan kell a kardot a leghatékonyabban alkalmazni és hogyan kell az ellenfél legyõzésre vívás közben stratégiát építeni. Ezeket a technikákat az írott források, kenjutsu-nak, kenpó-nak, hyóhó-nak nevezték. Ezek a voltak a kendó kialakulásának kezdetei.
Az Edo-kor közepén a bushik többnyire shinkennel (igazi kard) vagy bokutoval (igazi kardot utánzó fakard) katákat (képzelt ellenfél ellen, kitalált szituációkat) gyakoroltak, ez a módszer azonban igazi háborúban nem volt elég hatékony, ugyanakkor a vívás gyakorlása ezekkel az eszközökkel balesetveszélyes is volt.
A XVIII. század elején, Jiki shinkage ryu iskolából, Naganuma Shiro mester használt elõször kendó felszerelést, és a kardot helyettesítõ bambuszból készült shinait, majd Nakanishi Chuzo a XVIII. század közepén a shinai-jal való vívást továbbfejlesztette, és terjeszteni kezdte Japánban.
A II. világháború után az amerikai hadsereg betiltotta a kendot, mivel a japán gondolkodásmód megtestesülését látták benne. Ezt követõen 1952-ben alakíthatták meg a Japán Kendo Szövetséget (Zen Nihon Kendo Rei Mei, ZNKR) néven.
A II. világháború után a kendo versenysportként "fejlõdött" és Japánon kívüli országokban is egyre többen kezdték meg gyakorlását. Ma Japánban körülbelül 3 millió, Japánon kívül kb. 350 ezer ember kendozik.
1970-ben megalakult az International Kendo Federation (IKF). A Nemzetközi Kendo Szövetségnek jelenleg 41 ország a tagja. Három évente világbajnokságot rendeznek.
Szervezetek:
Jelenleg a Japán Kendo Szövetség alá az alábbi nagy Kendo Szövetségek tagolódtak be:
Japán Általános- és Középiskolai Klubok Kendo Szövetsége
Japán Egyetemi Klubok Kendo Szövetsége
Japán Vállalati Klubok Szövetsége
Japán Kendo Dójók Szövetsége
Nemzetközi szervezet: International Kendo Federation
Hazai szervezet: Magyar Kendo Szövetség
Forrás: www.kendo.hu
Linkek:
· kendo.lap.hu
· www.kendo.hu