A ninjutsuban nem az a cél, hogy egyszerûen megüssük az ellenfelet (ezáltal szerezve esetleg néhány pontot), hanem hogy az ellenfelet harcképtelenné tegyük. Nincsenek tiltott technikák, nincsenek védõfelszerelések, sem szabályok. Nincs szigorúan kötött mozgásanyag sem. A technikák tanulása során sokkal fontosabb a technika elvének megértése, mint annak másolása, ebbõl következõen mivel nincs két egyforma szituáció, így nincs két teljesen egyforma technika sem.
A Ninjutsu - Bujinkan Budo Taijutsu (más néven shinobi-jutsu vagy ninpo) a nindzsák harci mûvészete. A túlélés technikája.
A Ninjutsu szó két részbõl tevõdik össze:
nin: türelem, kitartás
jutsu: technika, tehetség, tudás
Az "õsi" ninjutsuban nagy hangsúly volt az elõzetes információszerzésen, az ellenség megzavarásán, fontos volt az eltûnés, a menekülés, a leplezés technikáinak, illetve a robbanóanyagok szerteágazó ismerete, a földrajzi és az idõjárási témákban való jártasság, és a gyógyítás. Mindezek mellett rengeteg harci technikát és fegyvert is használt.
A Ninjutsu alapja a Tai jutsu. A Tai testet, a Jutsu mûvészetet jelent. A Ninjutsuban minden mozgás végrehajtása közben az egész test "dolgozik".
A Ninjutsu részei a fegyveres, és a fegyvertelen küzdelem.
A fegyvertelen küzdeni tudás a Taijutsu, mely három részre osztható: Daken Tai Jutsu, Ju Tai Jutsu és Taihen Jutsu.
A Daken Tai Jutsu, az ütések, rúgások, védések gyûjtõje. A Ju Tai Jutsu tartalmazza a különbözõ csavarásokat, feszítéseket, kulcsokat, dobásokat, valamint ezek kontratechnikáit. A Taihen Jutsu tartalmazza a halk gurulások, esések technikáját, a járástechnikákat, stb.
Történet:
A ninjutsu több mint 1400 éves múltra tekint vissza. A rendelkezésre álló források szerint a ninják õseinek egyik csoportja a yamabushik, harcos hegyi szerzetesek voltak. Õk a világtól elszigetelve, a távoli, eldugott hegyvidékeken éltek zárt közösségekben. Szemben álltak a feudális urakkal, saját törvényeik szerint éltek, és mesterei voltak a harcmûvészeteknek. Saját erõdrendszereikben védték az érdekeiket a tartományurakkal szemben, akiknek közel kétszáz évbe telt, hogy letörjék, megsemmisítsék õket. Ez a harc a híres hadvezér és shogun, Oda Nobunaga idején volt a legpusztítóbb. Szinte tökéletesen kiirtották õket, mára csak egy-két szekta maradt fenn.
Az elõdök másik csoportjának a bushikat (harcosokat) tekinthetjük, akik szintén a hegyekben éltek, viszont rendszeresen teljesítettek katonai szolgálatot a helyi daimyo-nál (földesúrnál).
Így némelyikük összekötõként is mûködött a két kaszt, a yamabushik és a szamurájok között. Többen közülük késõbb egy-egy nindzsa klán vezetõi lettek.
Az õsök harmadik csoportjáról a régi, kézzel írott densho-k (iratok) tesznek említést. Ezekben az áll, hogy a Tang-kori Kínából több esetben is vándoroltak vagy menekültek Japánba tudósok, papok, bölcsek, katonai vezetõk és harcosok, akik többnyire Ise és Kii vadonjaiban telepedtek le. Ezek az emberek magukkal hozták a korabeli tudományok számos ágát (orvostudomány, kalendáriumkészítés, asztrológia, geográfia, hadmûvészet, mágia, láthatatlanná válás) tartalmazó densho-kat is, valamint vallásukat, filozófiai rendszerüket (Taoizmus, Konfucianizmus, Buddhizmus) is. Tanaikat kezdetben csak saját társadalmukban terjesztették. Ebbõl a körbõl lépett ki késõbb a Zen-Buddhizmus, és Japán legelterjedtebb vallása lett.
Azok az emberek, akiket ma ninja-ként ismerünk, sokáig nem is használták magukra ezt a kifejezést. Ehelyett a shinobi névvel illették magukat, amelynek jelentése "politikai, vallási, harci startégia gyakorlója". A ninják közössége a szamuráj kaszttal ellentétes kultúraként volt jelen a feudális Japánban. Ugyanakkor sok ninja "hivatalosan" szamuráj volt, aki valamelyik nagyúr szolgálatában állt. Így megismerték a szamurájok harci technikáit és harcmûvészeteit, s egyszersmind ellentechnikákat alakíthattak ki.
A ninják önmagukat a tenguktól, mítikus madáremberektõl származtatják. A tenguk a harcmûvészet, különösen a kardforgatás híres mesterei voltak. Sok vívótechnika, amelyeket a tenguktól származtatnak, még ma is titkos. A ninják õsei idõvel kialakították saját hierarchikus rendjüket, amelynek legalján a genin-ek, a "közkatonák", a közninják álltak. Felettük álltak a chunin-ok, akik 20-30 genin parancsnokai voltak. Õk közvetítették a geninek felé a csak általuk ismert klán-vezetõk, jonin-ok utasításait.
Az elsõ feljegyzés olyan személyekrõl, akiket nindzsáknak nevezhetünk, egy a 700-as évek elején keletkezett történelmi feljegyzésben, a Nihongi-ben található, ahol egy 587-ben megtörtént csata leírásában találkozhatunk velük..
Mint a Távol-Keleten szinte minden, a ninjutsu is erõs kínai kötelékekkel rendelkezik. Számos titkos tan, titkos könyv, harci technika, mágia, stb. is Kínából került át Japánba, ott pedig elõször, vagy kizárólagosan a nindzsák birtokolták. Például a lõporkészítés titkát - több egyéb tekerccsel együtt - egy kínai herceg palotájából lopta el egy nindzsa. A Gyokko Ryu Kosshijutsu-t is egy kínai személytõl eredeztetik.
A nindzsák Japán legvéresebb korszakában, az 1500-as években voltak a legaktívabbak. Ezidõtájt a ninjutsu sokat fejlõdött, de az egymást követõ háborúk miatt jó néhány ryu örökre eltûnt.
Élvezhették a szamuráj elõjogokat, tájékozódhattak azokban a társadalmi körökben, ahová másként nem juthattak volna be, nem utolsó sorban pedig bõvíthették saját ismeretanyagukat, akár a harcmûvészet terén is.
A ninjutsu iskolák (ryu-k) mintegy hetven család harcmûvészetének csiszolása, finomítása által váltak egyre erõsebbé és jól elkülöníthetõvé. Néha elõfordult, hogy egy akció kivitelezéséhez létrehoztak egy új ninjutsu iskolát, amit azután nem ritkán meg is szüntettek, de néha egy-egy ilyen iskolát tovább éltettek. Sok ryu csak egy, esetleg néhány családon belül élt vagy él még ma is.
Tokugawa-shogunátus (1603-1867) idején a titkosrendõrség állományának jelentõs részét nindzsák alkották, a II. világháborúban pedig mint a különleges alakulatok tagjai harcoltak.
A ninjutsu az 1960-as években "nyitott a nagyközönség felé". Napjainkban - talán 20-30 - olyan ryu van, amelyik létezésérõl lehet tudni, és esetleg még dojo-ja is van. A jelenleg létezõ iskoláknak ez talán a fele, és az "ismert" iskoláknak is vannak olyan technikái, amelyeket csak a legjobbaknak, vagy csak japánoknak tanítanak meg. A ninjutsu számos ország katonai szerveinek kiképzési anyagának részét képezi. Tanítják rendõröknek, katonáknak és különleges alakulatok tagjainak is.
Szervezetek
A Ninjutsu 9 Ryu-ra (iskolára) oszlik. Ezek az iskolák alkotják a Bujinkan-t, a ninja világszövetséget. A Bujinkan szó jelentése: "A Mennyei Harcos Isten Edzõhelye" vagy "Az Isteni Harcos Edzõhelye".
Alakjai
Toshitsugu Takamatsu (O Soke) (1887-1972)
Dr. Masaaki Hatsumi (Soke) (1931 - )
Dean Rostohar (1965 -)
Fegyverek:
Tanto, Jutte, Kunai, Shuko, Tomfa, Metsubishi, Tanbo, Hanbo, Kagi, Tetsubishi, Kakute, Nekote, Tekken, Bisento, Kusarigama, Jo, Kotachi, Kubotan, Kusarifundo, Shuriken, Yari, Fukiya, Yumi.
Forrás: Bujinkan Zanshin Dojo Budapest